A dévai várrom a Maros völgyének egyik legfontosabb királyi vára volt, mai állapotában több építési szakasz és átépítés eredménye. Jelenleg négy erődítésgyűrűből áll, ezek közül a szabálytalan, kelet-nyugat irányba elnyúló, hosszúkás ovális alaprajzú felső vár a legjelentősebb. Az 1848–49-es szabadságharc idején felrobbant a lőporraktára és azóta romos állapotban áll. A fontos turisztikai célpont konzerválása folyamatban van.

A szászvárosi várat tulajdonképpen a református és az evangélikus templom alkotja, amelyeket egy XV. századi, három bástyával és három saroktoronnyal erősített védőfal vesz körül. A régészeti kutatások kimutatták egy X–XI. századi földvár létezését, valamint feltártak egy kő rotundát, amely a földvár területén elfoglalt stratégiai helyzete miatt valószínűleg erődített volt. A földvárat már a XII. században lebontották, kőtornya viszont beépült a későbbi várba, falazata ma is látható.

Sarmizegetusa Regia az ókori dák birodalom fővárosa, a dákok vallási, politikai és katonai központja volt. Fejlődésének tetőpontját Decebal vezetése alatt érte el, amikor a masszív kőtömbökből (murus dacicus) épített erőd négy teraszra terjedt ki, magába foglalva egy szakrális területet is (itt találhatóak a híres körszentélyek). Az erődöt TRAIANUS császár parancsára bontották le. Több dák erőddel együtt 1990-ben UNESCO Világörökségi Helyszínné nyilvánították.

Vajdahunyad vára a XV. század második negyedének legteljesebb ránk maradt építészeti emléke, a leghívebb tükre Zsigmond király megsemmisült budai palotájának. A vár magvát alkotó szabálytalan alaprajzú kő erősség a XIII. században épült, amelyet az 1430–40-es években korszerűsített és tett lakhatóvá HUNYADI János erdélyi kormányzó, valamint fia, Mátyás király. Mai kinézete a XIX–XX. század vitatható restaurálásainak az eredménye.

A hagyomány szerint Szt. László által alapított nagyváradi vár előzménye egy XI. századi földvár, amelyet a középkorban fokozatosan kőfalakkal erősítettek, majd a reneszánsz korban (1586–1629) egy szabályos ötszögű, sarkain újolasz bástyákkal védett erődítménnyel helyettesítettek. A végvár belsejében egy ugyancsak ötszögű, későreneszánsz stílusú fejedelmi palota található. A XVIII. században kaszárnya működött benne, amely számos melléképület létesítését eredményezte.