Ár:
Ár EUR-ban:
Letöltés:
Rezümé:
A XIX. század végétől Magyarországon működő neves kollégák adták meg a háború utáni gyakorlat elvi alapjait, s ez összecsengett a nemzetközi karták által kidolgozott irányelvekkel, sőt némely esetben szinte azokat is megelőzték egyes magyar példák. A velencei karta idejére már egy újabb generáció is számos jól sikerült példával járult hozzá a karta rövid és lakonikus meghatározásainak gyakorlati példákkal való alátámasztásához. Ezek az emlékek a maguk korában „stílustisztán” mutatták be, akár nemzetközi összehasonlításban is helytállóan, hogy a karták szellemiségének megfelelően, mit is vártak el tőlük egy új technicista, internacionális építészeti áramlat keretei között.
Az újabb építészgeneráció már új szemlélettel kezelt bizonyos kérdéseket a 90-es években. Az ezredfordulóra már szinte teljesen megváltoztak a korábbi elvi alapok, és a határidőre, politikai megrendelésre, állami reprezentációra törekvés vált egyeduralkodóvá. Háttérbe szorultak a velencei karta axiomatikus előírásai, és a 2004-es évfordulón már számos jele mutatkozott nemzetközi téren is egy új áramlatnak. A turisztikai attrakció iránti igény váltotta fel a történeti adatokon nyugvó hiteles kiegészítéseket.
Ehhez az utóbbi három évtizedhez kapcsolódik a hivatalban eltöltött felügyelői és vezetői munkásságom, amiből néhány példával mutatom be a hitelesség és rekonstrukció sokszor számos dilemmával terhes kérdését. Noha az országszerte az utóbbi évtizedekben felépült turisztikai látványosságok előkészítésében csak néhány esetben vettem részt, de a kisebb kérdések is folyamatosan próbára teszik a szakembert, és sokszor csak gyötrelmes döntések sorozata révén képes az építtetői és politikai igény ellenében, hosszabb távon is értékálló hiteles döntések meghozatalára.