Ár:
Ár EUR-ban:
Letöltés:
Rezümé:
A kovászna-vajnafalvi református egyház templomát Székelyföld kevéssé jelentős épületei között tartjuk számon. A késő historizmus emlékei közé sorolható templom építési ideje 1930–1931 közé tehető, vélhetően helyi építőmester alkotása. Az itteni református közösségnek azonban a ma láthatónál jóval gazdagabb építészettörténeti öröksége lelhető fel a múltban, melyet legszemléletesebben az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárában őrzött dokumentumok elevenítenek fel. A mai templom előzményének tekinthető két faépületről HAVADTŐY Sándor lelkész emlékezik meg az egyházközségről írt rövid monográfiájában (1933). Utóbbi épületek közül az általa 1852-re datált különösen értékesnek tekinthető az erdélyi építészettörténeti kutatások számára, hiszen alaprajzi formáját tekintve a régióban egyedülálló lehetett. Az 1930-ben lebontott fatemplomot 1929-ben maga DEBRECZENI László mérte fel, akinek rajzai, fényképfelvételei és levelezései nyomán ismerhetjük meg az egykori templomépületet. A XVII–XIX. századi erdélyi református fatemplomok mára szinte teljesen eltűntek, pedig a korai protestáns templomépítészet jellegzetes épületei lehettek. A ránk maradt emlékeken túl e többnyire szerény falusi templomok helyezhetnék új megvilágításba az erdélyi református és – általánosságban – a korai protestáns templomépítészetről alkotott képünket, ezért a tanulmány a vajnafalvi példa bemutatásán keresztül ennek az épülettípusnak szakmai diskurzusba való beemelését célozza.
Kulcsszavak: református, fatemplom, Erdély, Háromszék, Kovászna, Vajnafalva, DEBRECZENI László